09.17.

XI. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó

Misina Néptáncegyüttes Magyar Táncház

17:30 | Színház tér

A Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház 2004-ben alakult Pécsett, civil keretek között működik. Az együttes saját közösségeiben jelenleg kb. kettőszázan, közvetve, az égisze alatt pedig több száz gyermek táncol. A Misina, és fenntartó egyesületének kulturális-, és előadó-művészeti tevékenysége valamennyi korosztályt érinti az óvodásoktól a szeniorig. Az egyesület számos nevelési-, oktatási-, és kulturális intézménnyel ápol szoros kapcsolatot. A művészeti munkát az évek során folyamatosan az együttes köré épülő pedagógus-, és szakmai műhely támogatja. Az együttes hívószava a közösség, a táncműhelyben a minőség életminőséget jelent.

Tánckarvezetők: Bánfi Rita, Horváth Judit, Kozmáné Schneider Mónika

Művészeti vezető: Gálber Attila

Kísér: Csurgó zenekar (vezető: Siklósi Krisztián)

A Misina Kulturális és Táncegyesület elnöke: Tóth Melinda

Mindenkit szeretettel várunk egy nagy közös táncra a Színház térre!
 

E-Pódium Ördögszárnyak

17:30 | Művészetek és Irodalom Háza

Az Ördögszárnyak progresszív táncművészeti darab, mely a verbális színészetet és az élő-képzőművészetet olvasztja magába, intenzív és meghökkentő előadásában.
Mit akar, és miért? Ki irányítja az eseményeket? Ki van fönt és ki lent? Magasröptű és alacsonyan ívelő szárnyak csapkodása pofán vág, vagy épp emel...

Előadók: Gergin Árpád, Gűth István, Hágen Zsuzsa, Horváth Réka, Kéki Antal, Téglás Bánk

Zene: Sándor R. Péter 
Szöveg: Gergin Árpád 
Képzőművészeti konzulens: Pongrácz Éva
Jelmezterv és kivitelezés: Gulyás Gabriella 
Rendező-koreográfus: Hágen Zsuzsa

A részvétel ingyenes!

Fotó: Krausz Renáta

Budapest Táncszínház Száz év magány

19:00 | Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínház

Jegyvásárlás

A Budapest Táncszínház által korábban bemutatott Kislányom, Anne Frank c. produkció nagy hazai és külföldi sikere nyomán, a Száz év magány c. produkciót is, a próza és a tánc közös gondolatiságához és alkotói folyamatához hasonlóan alkotjuk meg. A Kislányom, Anne Frank c. darabbal elkezdett úton készítjük el a Száz év magány c. előadást.

„Macondo nem annyira hely, mint inkább lélekállapot.” így fogalmazza meg Marquez, amit már az olvasó is sejtett, hiszen végigélte egy kolumbiai család, a Buendíák öt generációjával annak minden szenvedését, örömét, felemelkedését és bukását. A reménykedést egy jobb élet után, a mások nyelvétől való félelmet, a halállal végződő becsületsértést, az utódok érthetetlen viselkedését, a degenerációt, a babonákat, az új vívmányok iránti lelkesedést. És talán még többet is megértett vagy inkább megérzett az időjárásnak az emberi lelkekre gyakorolt hatásából, a fülledt melegből, és a porból, a folytonos esővárásból, amit aztán egy olyan eső követ, mely mintha sosem akarna véget érni… Hangulatokból, színekből és hőből, az emberi természet és a természeti erők összefüggéseiből. A földevésből, és a szülőföldhöz való kötődésből.

A Száz év magány családregény, mely a szülőföld elhagyásával kezdődik, és az új haza megtalálásával, a letelepedéssel folytatódik. A szerelem és a vágy, a legfőbb hajtóerők, melyek a továbbéléshez, a reprodukcióhoz segítik a Buendíákat – mintha ők maguk is a nevük, a „jó nap” optimizmusával hinnék, hogy egyszer, valamelyik leszármazottunknál majd csak igazolást nyer és sikerként könyvelődik el az egész család története. Csak az ősanya, Ursula sejti meg, hogy a testi-lelki ismétlődések a családtagokban nem vezetnek sehová – a történetük körbe-körbe jár. S ugyanígy apáról fiúra száll a magány is, melyet leginkább a család férfitagjainak szeretetre való képtelensége okoz; mégis mindannyiukat a pusztulásba vezeti.

„Az a család, amelyik száz év alatt nem tudja legyőzni a magányt, nem érdemli meg az újrakezdés lehetőségét.” – mondja ki a végső ítéletet az író, s ironikus módon, éppen az a nőalak, akiben a három női alapvonás ((a stabilitás (Ursula), a testestül-lelkestül való odaadás, Pilar Ternera, és a tisztaság (Remedios) egyesülhetne, és ezzel talán megtörhetne a családi „átok”, ez az Amaranta Ursula, túl későn születik meg. A pusztulást már nem lehet megállítani.

Erre a társas magányra, mely távolról sem írható le csupán a latin-amerikai országokra, vagy a huszadik századra jellemző problémaként, Marquez a következő választ adja: a kultúra, a történelem egyedül helyes útja, az egymáshoz való közeledés.

Mi is ezt a választ szeretnénk képviselni az előadásunkkal.

Koreográfus: Földi Béla Harangozó-díjas
Koreográfus-asszisztens: Sághy Alexandra
Díszlet, jelmez: Klimó Péter
Dramaturg: Vécsei Anna

Előadja:
Gálffi László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes művész
Kerekes Éva Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes művész
és a Budapest Táncszínház társulata

Az előadás a Budapest Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös koprodukciója.
Az előadás NKA, az EMMI, és a Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg.